Hosszú estéket, hideg szelet.
Csupasz ágak hallgatását,
A köd jeges suttogását.

Nehéz embernek lenni.
Szívből érezni,
S közben nem
Tönkremenni.

1994. november 8.
Az asztalnál ülök és farkasszemet nézek a reggelimmel. Paradicsom. Már megint. A pirított kenyér még meleg, de az egész szottyos a piros létől. Isabel két szelet szépen összehajtott sonkával igyekezett feldobni a látványt, és még frissen facsart narancslevet is tett a tányérom mellé.
Nem gondolkodom sokáig, felveszem a kenyeret és...

Az eső délután óta csendesen szitál a városra.
Daniel a konyhaablaknál áll cigivel a kezében, és meredten nézi a lassan sötétedő utcát. Pulóvere kapucniját megigazítja a fején, aztán a zsebébe rejti a kezét. A hamu hosszúra nő a cigarettán, végül lehullik a párkányra és egy hideg szellő legurítja onnan.
A lakásban már félhomály van, de nem kapcsolja...

Mondd, madaram,
Hány kalitkába szállsz be önszántadból?
Rozsda vagy arany,
Mit sem számít, ha nem tanulsz a hibáidból.